Történet

Az egyesület 1937-ben, Oslóban alakult. Az alapítási okmányt az Országos Levéltárban őrzik Magyarországon. Az egyesület első elnöke Astrup Ebbe őrnagy, a híres zeneszerző és hegedűművész, Hubay Jenő fiának, Hubay Andornak az apósa volt.

A második világháború alatt illetve után, amikor a szovjet diktatúra Európát kettéosztotta, az egyesület tevékenysége ideiglenesen lehetetlenné vált.

Az 1956-os magyar szabadságharc bukása után Norvégiába menekült magyarok igényei leheltek új életet a NUFO-ba. Nagy egyéniségek, köztük Odd Nansen és Zichy Nándor, álltak a megújulás élére 1957-ben. Az egyesület központi szerepet játszott az 1950-es és 1960-as években mind a kapcsolat-teremtésben a magyar menekültek és norvég befogadóik között, mind a magyarok kulturális igényeinek kielégítésében. 1960-tól egy évtizeden át a “Magyar Otthon” (Ungarsk Hjem), egy oslói kulturális központ volt a NUFO tevékenységének központja. A beilleszkedés és a hozzá szükséges kemény munka következtében csökkent a közösségi élet iránti igény és lehetőség. A rendezvényektől sokan távol maradtak azért is, mert a “hidegháború” miatt féltek a Magyarországon maradt családtagok elleni megtorlástól.

Új történelmi korszak kezdődött 1989-ben, amikor a “vasfüggöny” eltűnt és Magyarország újra független, szabad állam lett. Ez lehetőséget adott a Norvégiában élő magyaroknak, családjaiknak és barátaiknak a norvég-magyar kapcsolatok szabad ápolására. Ezek az igények adtak új lendületet az Egyesületnek, amelynek jogfolytonossága megmaradt, és így, a NUFO felújításakor 1993-ban, a közgyűlés az 1957-ben jóváhagyott határozatokat fogadhatta el.

A norvég Parlament házelnöke, Kirsti Kolle Gröndahl üdvözlő szavai – amiket 1997. szeptember 30-án küldött az egyesületnek – jól összefoglalják a NUFO feladatait: “Ezúton szeretném jókívánságaimat kifejezni az Egyesületnek fennállásuk 60 éves jubileuma alkalmából, és sok sikert kívánok a fontos munkához, amit végeznek, hogy a Norvégia és Magyarország közti kapcsolatokat erősítsék. Ma már eltűntek a szovjet és a hidegháború idején fennálló akadályok. Fontos, hogy kihasználjuk most a szabadság adta lehetőségeket országaink kölcsönös fejlesztésére és előrehaladására. Ebben a Norvég-Magyar Egyesületnek fontos szerep jut az elkövetkezendő esztendőkben.”